Babafalva pályázatok

Ma már majdnem 8 éves nagyfiam egykori gyerekszájtörténeteiből való szemezgetés, időrendben. Robika kétévesen átmászott a szülői ágyba éjjel. Mondom neki, hogy menjen vissza a sajátjába. Nem volt rá hajlandó, sőt, meg is magyarázta miért: – Szorít! Tovább »

A kedves nénik és bácsik mindig előszeretettel kérdezgetik a gyerekeket nagyon okos dolgokról. Az a szerencse, hogy az én tisztelettudó kisfiam pedig szájmenéssel van megáldva (csakúgy, mint a felmenői), így szívesen válaszolgat a kedves ámde néha ostobácska kérdésekre. Azért néha én is jót mulatok a válaszain. Tovább »

Ma egy kedves barátunk esküvőjére voltunk hivatalosak. Kristóf reggel óriási raplit csapott, hogy ő bizony nem megy sehová. A Brumi macival akar játszani, meg a tűzoltó autóval, a piros autóval, a puputevével, és végső érvként a nappali és a gyerekszoba között menekülve még azt is kiabálta a miért nem tudsz jönni kérdésre, hogy “hát mert nincs lábam!”. Tovább »

Ismét egy zűrzavaros nap végét nyögöm, lábamat egy lavór langyos fürdővízbe lógatva írom ezen sorokat. Szükségem is van erre a póriasan lábáztatásnak nevezett lélekmelengetőre. Ha nem szoptatnék, talán a kezemben is más lenne a langyos tej helyett. Tovább »

Nagyon sok élvezetes dolog van a gyermekekkel kapcsolatban, de mégis számomra a legélvezetesebb dolgok egyike az, amikor ezek a kis emberpalánták elkezdenek beszélni. Aranyosak, ahogy utánozzák a hangsúlyt, a családon belüli szófordulatokat, amikor egy ismeretlen szót helyettesítenek egy ahhoz hasonló, már ismerttel. Tovább »

Terhes vagyok. Mindez két héttel az esküvőm után derült ki. Persze én nem csak úgy véletlenül lettem terhes, ahogy az huszonéves lányok körében szokás. Én direkt lettem terhes. Illetve féldirekt. Hogy miért fél, arra most nem térek ki. Elvégre intimitás is van a világon! Tovább »

… mondják az anyák a szülésről. Bedőltem. Hittem, hogy a nők egybehangzó túlcsordulása a szüléssel kapcsolatban nem állhat messze a valóságtól. Hittem. Egészen az ötpercesekig. Akkor rájöttem, hogy ez aljas manipuláció, mellyel nemtársaim meggyőzik a még tudatlant -jelen esetben engem- hogy fájni, majdnem szétszakadni, vörös fejjel az üvöltést magunkba fojtani jó. Tovább »

Ma végre kipróbálhattam, hogy még hányféleképpen tudok magamból hülyét csinálni. A terhességem alatt ezt jól kigyakoroltam például mikor bálnaméreteimről elfelejtkezve próbáltam a megállóból kifelé indexelő busz után vetődni vagy amikor csomagokkal és elsőszülöttemmel a karomban próbáltam végigvergődni a közérttől hazáig, miközben az emberek sajnálkozó pillantása kísért. Tovább »

Mi nők azért születtünk erre a világra, hogy gyermekeket neveljünk. Minden kislányban már gyermekként megfogalmazódik: “…majd ha anyuka leszek…” Tudat alatt, tudatosan készülünk rá. Nálam sem volt ez másként. Kiváló családi példa állt előttem. Egy háromgyermekes család legkisebbjeként láttam meg a napvilágot. Tovább »

Azzal kezdeném, hogy nincs bölcsebb és jobban kitalált „hatalom”, mint az anyatermészet. Nagy tisztelője vagyok, mert úgy gondolom, mindig tudja, mit miért tesz. A gyermekvállalásnál is így gondolkodtam, nem akartam nagyon és mindenáron, tudtam, úgyis jön a baba, ha készen áll. És jött is. Tovább »